Sokan képesek vagyunk megfeletkezni az amatőr bajnokságokról, mint például az OB IV bajnokság, ahol fiúk és lányok vegyesen játszanak, egy célt követve, ez pedig a győzelem!

Az idei szezonban először indult útjára az OB IV-es bajnokság, ami a férfi felnőtt kategóriába tartozik, mégis számtalan lány játszik a majd 30 csapatban. A bajnokság nem szövetségileg szervezett formában már 7 éve működött, volt a neve MAJL (Magyar Amatőr Jégkorong Liga), NAJB (Nemzeti Amatőr Jégkorong Bajnokság), TAJB (Teljesen Amatőr Jégkorong Bajnokság), a legutolsó amatőr szervezésű formáját azonban AHL (Amatőr Hoki Liga) néven vette föl. Minden nevében benne szerepelt az “A” betű, hiszen itt valóban amatőr sportolók, a jégkorong igazolatlan szerelmesei mérhették össze tudásukat a 3 szinten zajló bajnokságokban.

 

Történetünk első főszereplője már évek óta űzi a sportot, természetesen mint amatőr hokis, a neve pedig nem más, mint Nagy Dorina, a DJK SE játékosa. Csapatuk a bajnokság legalsó szegmensében, a teljesen kezdők között indul, mely az OB IV/C névre hallgat.

“Valamikor alsós koromban már jártunk át a jászberényi pályára, illetve a befagyott Holt-Tiszán minden évben korizgattam. A srácok nagyon jófejek, mindenkivel nagyon jól kijövök. A hoki után egész késő kezdtem érdeklődni. Gimi 3-4-ik osztályban, és amikor egyetemre jöttem Debrecenbe, akkor már el is tudtam kezdeni a játékot. 2010-ben csatlakoztam a csapathoz. A Miskolci Démonok, valamint a MAC Marilyn női csapatokban vendégszerepeltem már 1-1 szezon erejéig. Az ismerőseim általában elképednek, és megkérdezik: nem durva sport ez…? És amikor megtudják, hogy csak fiúkkal játszom, akkor az még rátesz egy lapáttal.”

 

Második játékosunk, aki bár már rég óta korcsolyázik, pályafutását a szezon elején kezdte, így indult a szerelem. Csapata, az ESMTK Jégkockák szintén az OB IV/C bajnokságban szerepel.

“Kis korom óta korcsolyázom, télen születtem, szóval imádom a jeget és a hideget.” – Kezdte mesélni Kocsi Tímea. “A jégkoronggal 2018-ban ismerkedtem meg, mert sajnos más sportot űztem. Játékos nem voltam, csak rollhockey-ban. Mindig nézem az NHL-t, mindig is a kapusok voltak a kedvenceim. Példaképem Vlagyiszlav Alekszandrovics Tretyjak. Nagyon sok játékos van és kévés a kapus. Viszont ha valaki jó kapus, akkor azt elismerik. Szeretnék nagyon jó kapus lenni amatőr körben. Fiú csapatban nagyon jó játszani, elismerik a tudásod, bátorságod. Legtöbben nem mernének a kapuba beállni, hetente 3-4 edzés van. Sajnos külön kapus edzeseim nincsenek.”

 

Végül, de nem utolsó sorban következzen egy első ránézésre “fura” nevű hölgy, az ESMTK Jégtörők csapatából d’Ouvenou Karolin! Csapatuk az OB IV/B bajnokságban indul, ami az amatőr csapatok ligájának középső osztályát jelenti.

“Még 2002 környékén szerettem bele a játékba. Gyerekkorom óta tudok korizni, és sokat jártam a műjégre. Emlékszem, kaptam egy szórólapot, hogy női csapat indul, amivel anya el is hajtott elég hamar, hogy menjek inkább balettozni. Másfél évre rá egy barátnőm akkori párja játszott, a meccseire jártunk ki, és ott dőlt el a sorsom végleg. A srác által ugyanehhez a csapathoz keveredtem vissza, és azóta az életem része. Mindig is Palotás István aktuális női csapatában játszottam, és amikor már volt fiú csapat is, páran lejárhattunk az edzésekre. Jó volt, sokat fejlődtünk, és mivel a női csapat szétesőben volt, így jártam hozzájuk edzésekre, mikor egyszer csak jött a hír, hogy amatőr liga indul, és én is játszhatok a fiúkkal. Így keveredtem végérvényesen az ESMTK Jégtörők csapatába. Előtte játzsottam a Jégmadarak, a Fradi, az MTK, valamint a White Sharks csapataiban is. A fiúkkal talán az öltözői élet, ami sokkal másabb, és most nem az átöltözésre gondolok, az könnyen megoldható. Szerintem ha az ember tudja miért jár oda, és ezeket a szabályokat magában le is fekteti, majd bizonyos vonalakat meghúz, akkor nem lehet semmi gond. Szeretek a fiúkhoz járni, imádom, hogy nincsenek “klikkek”, midnenki beszélget az öltözőben mindenkivel, mindig jó a hangulat. Nyilván vannak surlódások, de ezek nagyon hamar tisztázódnak, ellentétben a lányokkal. Nekem ez könnyebbség, elvégre kikapcsolódni jön ide az ember.

Nagyon szeretek még futni, sok terepfutó eseményre járok, illetve spartan racekre. Ezek nem is annyira, vagy nem ilyen jelleggel csapatsportok, teljesen más. Ott önmagáért csinálja az ember, itt viszont egy csapatért. Mindkettőnek meg van a maga szépsége, ugyanakkor ha keddenként nem járhatnék a fiúkhoz, és nem hallgathatnám azt a sok, sokszor sületlenséget, őszintén mondom, nagy űr lenne az életemben.”

Nagyon nagyon sok sikert kívánunk a lányoknak a továbbiakban is!