Szerző: Bunny #1

A debreceni hölgyek főszerepben


Április 23-án délben két csapatnyi ifjú és még ifjabb hölgy vette birtokba a Debreceni Jégcsarnokot és kezdetét vette a debreceni jégkorong történetének legelső hivatalos leány mérkőzése.

A DHK garnitúrája az FC Hatvan Girls csapatát látta vendégül, alig több, mint négy hónappal az első debreceni leány edzés után.

 

Mivel ennyi idő alatt nyilván nem lehet egy komplett és versenyképes korosztályos csapatot felépíteni, a mieink egy serdülő és egy előkészítő-mini sorral vágtak neki a találkozónak, míg a harmadik sorunkban a minik mellett egy szupermini játékos is helyet kapott. A lelkes debreceni szurkolók örömére a mieink meglepően jól álltak bele a meccsbe a sokkal tapasztaltabb ellenféllel szemben. Jól működött a védekezés és veszélyes ellenakciókra is futotta a lányaink erejéből.

Az első harmad a „hazai retesz” jóvoltából gól nélküli döntetlennel zárult, amiben nagy szerepe volt a hatvani kölcsönkapus, Prouteau Fleur remek védéseinek is. A 2. játékrész közepe táján vezetést szerzett, majd egyre nagyobb fölénybe került a vendégcsapat. A debreceni lányokon a fáradtság jelei kezdtek mutatkozni, ennek ellenére szépen helytálltak életük első női mérkőzésén, ahol számukra a tanulás és az építkezés volt a cél.  Kapusunk, Révész Zsuzsa a válogatottbeli kötelezettségei miatt nem vehetett részt a találkozón, jelenlétében még szorosabb eredmény születhetett volna. Ugyanakkor köszönettel tartozunk a hatvani kölcsönkapusoknak, akik kiválóan őrizték a lányaink hálóját.

A hazai edzőpáros, Köllő István és Prakab Szilárd elismerően nyilatkozott a mieink teljesítményéről: „Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, a lányok kiválóan tartották magukat, a játék képe alapján nem érződött túl nagy különbség a két együttes között. A 2. harmad feléig eredményesen harcoltunk, utána viszont elfáradtunk és nem tudtunk eléggé hatékonyan védekezni. Ekkor már kiütközött a hatvaniak nagyobb rutinja, míg a mieinken látszott, hogy még nincsenek igazán összeszokva. Jó meccset játszottunk, ami jelezte, hogy a megfelelő irányba haladunk. Valamennyi játékosunk szépen helytállt, ügyesen dolgozott, amiért dicséretet érdemelnek.”

A debreceni együttes játékosai voltak: Márta Anna, Czeglédi Noémi, Péter-Szarka Teodóra, Mitró Veronika, Lőrincz Lili, Madura Petra, Agárdi Villő, Fodor Kincső, Lányi Anna, Kelemen Anna Kincső, Bereczki Dóra, Juhász-Berencsi Luca, Győri Natasa, Hídvégi Hanna és Kovács Rebeka. Kapuvédők: kölcsönjátékosként Szolnoki Blanka és Prouteau Fleur.

DHK – FC Hatvan Girls 0-6 (0-0, 0-2, 0-4)

Forrás: http://debrecenihoki.hu/news/holgyek-foszerepben

22 éve dobták be Magyarországon az első korongot női válogatott mérkőzésen

Egykori résztvevőknek köszönhetően olyan információk és média anyagok kerültek elő a régmúltból, amiket most, 22 év után újra előveszünk. Ez a cikk sem véletlenül jelent meg március 1-én, 12:15-kor, hiszen a magyar női jégkorong válogatott első hivatalos mérkőzése 1997. március 1-én, 12 óra 15 perckor vette kezdetét.

A kezdetek

Hazánkban csak a 1990-es évek után indult meg az érdeklődés a sportág női változata iránt. 1992-ben a Megyeri úti jégpályán rendszeresen korcsolyázó lányok fájó szívvel figyelték, ahogy kortársaik jégkorong felszerelésben masíroznak a pályán. Az ott edzősködő Balogh Tibort (többszörös válogatott kapus) kérdezték meg a lehetőségekről. A mindenki által Kukának ismert remek kapus először csak nevetett a felvetésen, de aztán átgondolva a dolgot rájött, hogy nem is olyan rossz a gondolat egy női csapat. Miért ne sajátíthatnák el a lányok ugyanazon képességeket, mint a fiúk?! Miért ne hokizhatnának ők is?!

Körülbelül egy féltucatnyi lánnyal 1992 elején megalakították az első magyar női jégkorong csapatot. A lányok töretlen lelkesedéssel, törhetetlen akarattal vetették bele magukat a munkába. A lelkesedést látva egy másik sokszoros válogatott játékos, Szilassy Béla egy másik csapatot alapított 1993 elején. Egy év után megindulhatott a Magyar Női Jégkorong Bajnokság, egyelőre csupán két csapat részvételével. Az edzéseket korábban kezdő Marilyn, amely ekkor szponzori nevén Lombardi csapataként nevezett, tízből mindössze egy mérkőzést veszítve nyerte a történelmi első bajnokságot. A második és harmadik szezonban a Marilyn könnyedén nyerte az aranyérmeket az egyelőre csak kétcsapatos bajnokságban.

Nemzetközi vizeken

Az 1996/97-es szezonban a női bajnokság végeredménye ismét nem hozott meglepetést, viszont megalakult a női válogatott csapat, mely első mérkőzéseit, az Európa Bajnokságot megjárt angol válogatott ellen vívta, 1997. március 1-én és 2-án. A hölgyek az első találkozón nagyarányú, nyolcgólos vereséget szenvedtek (0:8). A játékosok egyáltalán nem ijedtek meg a náluk nagyobb tudású vendégektől, és ez a másnapi visszavágón meg is látszódott (1:5). A lányok megmutatták, van létjogosultsága hazánkban a női jégkorongnak. Kökényesi Eszter a kapuban, Vörös Eszter pedig, aki a válogatott történetében az első gólt lőtte, a mezőnyben bizonyította, nem hiába választották meg őket posztjukon az év legjobbjává.

Az első hivatalos mérkőzéseken szerepelt magyar játékosok: Kiskartali – Czédly, Simon, Vörös, Kolbenheyer, Fejős, Sztudva, Horváth, Léb, Palla, Hegyi, Kálmán, Timár-Geng, Sas, Kis, Darányi, Varga, Szaicz, Gérnyi, Molnár, Tóvölgyi, Kökényesi (kapus). Szövetségi kapitány: Balogh Tibor.

A női nemzeti csapat első győzelmét a Dél-Afrikai Köztársaság alakulata ellen érte el, ahol még csak gólt sem kaptak (6:0).

A történelmi gól szerzőjét, Vörös Esztert kérdeztük, hogyan élte át azt a pillanatot: “Világosan emlékszem a női válogatott történelmi első góljára, amit az angol válogatott ellen szereztem. Úgy él bennem, mintha tegnap történt volna. Az azota sajnos leégett BS-ben játszottunk, én jobbszélsőként léptem jégre, mint általában mindig.
Kaptam egy kiugratos passzt a hátvédtársamtól, elindultam vele, korcsolyáztam, ahogy csak bírtam, de mivel az angolok elég nehéz, és már akkor is taktikás játékosok voltak, nyilván ezt szerették volna megakadályozni. Törtem a kapu felé, de kihúzták a lábamat…elestem…de annyi időm még volt, hogy esés közben, félig már a földön kapura lőttem…erre valószínű, hogy a kapusuk sem szamított…betaláltam!!! Szépen hálót ért a lövésem, a kapusuk megsemmisült. Én pedig még ma is érzem azt az érzést, amikor így visszagondolok rá, hogy elöntött a gólszerzés mámora! Felpattantam, a többiek odajöttek, egy kupacban örültünk a gólnak. Nagyon boldog voltam. Akkor még nem is igazán fogtam fel, hogy EZ a gól a történelmi gól, csak tettem a dolgomat, mint általában az edzéseken. Büszke vagyok rá, és az akkori csapatunkra, hogy részese lehettem ennek, mert nyilván ehhez egy CSAPAT kell!!
A jelenlegi női válogatottnak minden korosztályban hasonló érzést kívánok, mint amit én a gól megszerzésének pillanatában éreztem, és csak így tovább!! Hajrá!”

Hegyi Márta a következőképpen emlékezett vissza az akkor történtekről: “Hol is kezdjem..?! ‘91 decemberében, mikor három fővel megalakultunk, mint első magyar női jégkorong csapat, valószínűleg egyikünk se gondolta volna, hogy egyszer olyan magas szintre jut a női jégkorong, mint ahol most tart. Viszonylag hamar összeállt a csapat, de sok reményt nem fűztek hozzánk, illetve hogy ez a kezdeményezés hosszú távú lesz, így kevés jégidőt kaptunk, azt is általában lehetetlen időben, az akkor mèg nyitott Újpest pályán, ráadásul vasárnap reggel 7-kor. De, mi nagyon lelkesek voltunk, ott voltunk és csináltuk! Teltek az évek, gyűltek a játékosok, majd elérkezett egy olyan pillanat, amit talán senki sem gondolt volna hat évvel azelőtt. 1997. március 1-én Nagy Britannia női válogatott csapata Magyarországra látogatott és ott kezdődött el egy olyan folyamat, ami a mai napig tart, és egyre messzebb jut! Az egymást követő két mérkőzésnek a Budapest Sportcsarnok adott színteret. Azt gondolom, olyan izgatottan vártuk ezt, mint egy világbajnokságot. Az akkori csapatnak, talán az is volt. Megmérettetés, kihívás, ajándék, lehetőség, bizonyítás, élmény…. Emlékszem, hogy rettenetesen büszkén járkáltunk fel s alá a sportcsarnok folyosóin, az ott lévő emberek pedig kíváncsian tekingettek ránk, hiszen szinte senki nem tudta, hogy Magyarországon létezik női jégkorong. Belül mindenki feszült volt, ugyanakkor úgy várta ezt a találkozót, mint a kisgyerek a karácsonyt. A teljes csapat, maximális erőbedobással és szívvel dolgozott a pályán, egy csapatként. Nekünk ez egy akkora élmény volt, hogy egy ekkora sportcsarnokban, ahol a férfi felnőtt válogatott játszott, mi, a két csapatból verbuvált csapat, címeres mezben a pályára léphetünk, hogy eljutottunk idáig a semmiből..nem is tudom, erre nincs megfelelő kifejezés! Úgy viseltük azt a mezt akkor, mintha a legdrágább ruha lenne a leghíresebb ruhatervezőtől! Az angol női válogatott már régóta működött, tehát pontosan tudtuk azt, mire számíthatunk. Ebből adódóan, második nap az egyetlen gólnak, amit Vörös Eszter lőtt, annyira örültünk, hogy szinte felrobbant a csarnok. Egy gól, ami nekünk akkor a világot jelentette! Csodálatos élmény volt! Egymás nyakába ugrottunk, mintha a feljutást jelentő találatot jegyeztünk volna! Elképesztő jó érzés volt! Visszagondolva, így 22 év távlatából is jó érzéssel tölt el! Büszke vagyok, hogy ott lehettem akkor, ugyanakkor sajnálom, hogy abból a keretből Ildin, és rajtam kívül már nincs aktív játékos. Nagyon jó lenne, ha akár csak egy mérkőzés erejéig is, de újra összejönne az a csapat! Ezúton szeretnék köszönetet mondani Balogh Tibornak, hogy végig fogta a kezünket, és bizalmat szavazott egy maréknyi lánynak, hiszen ha azon a téli napon nem élez éppen Újpesten a közönségkorin, talán ma sincs női jégkorong Magyarországon!”

 

Források: Huszárné Simon Nikolett – külön köszönet neki! 

 

Ismét U14-es tehetséggondozó program a Tüskecsarnokban

A szezon második U14-es tehetséggondozó programját szervezte meg a Magyar Jégkorong Szövetség november 21 és 22 között a Tüskecsarnokban.

Bedő Botond vezetőedző és stábja mind a két napra 60-60 lányt hívott be a program keretein belül. Napi két jeges-, és száraz edzésekkel készülnek, valamint előadásokat is tartanak a lányok számára.

“Most is kétnapos az esemény, mert szerencsére egyre több a lány az utánpótlás csapatokban és ez hosszútávon kifizetődő lehet a válogatott szempontjábol.” – kezdte mesélni Bedő Botond, vezetőedző. “Most az U14-be tartoznak a 2005-2008-as jatékosok, megközelítőleg 150 jatékost jelent, kapusokkal együtt (kb. 8-10). A lányok nagyon jó tempóban fejlődnek és akin látjuk, hogy kicsit kiugróbb a teljesítménye az edzések során, egy csoporttal feljebb tesszük, így motiválva őket. Ahogy említettem, a hosszútávú terveink miatt fontos ez a program, hogy minél nagyobb maradjon a kesőbbiekben a merítési arány a nagyobb korosztályokban, versenyhelyzet tudjon kialakulni a válogatottba kerülésért.”

Edzők (balról jobbra): Kiss Andrea, Ungár Rebeka, Hegyi Márta, Kiss-Simon Franciska, Gágyor Adrienn, Németh Anikó (kapusedző), Rónai Alexandra

Hegyi Márta, aki már a kezdetektől fogva szerepel a programban, a következőképpen látja a projektet: “Immáron második éve, hogy útjára indult az U14-es női tehetséggondozó program. Célja, hogy már a 10 éves lányok is bekerüljenek abba vérkeringésbe, ami egészen a felnőtt női válogatottig vezet. Az edzők viszonylag korán megismerkedhetnek az utánpótláskorú játékosokkal, és a lányok is megismerhetik magát a válogatott rendszerét. Az edzéseken 120, illetve 150 lány fordul meg évente. Az összetartások havonta két nap kerülnek megrendezésre, ahol két csoportra bontjuk a lányokat. A program napi két-két jeges edzésből, száraz bemelegítés és levezetésből áll, ezeken felül pedig különböző témájú előadásokon vesznek részt a lányok, és természetesen az ebéd és a snack sem marad el. Első nap a kisebbek, 10-11 évesek, második nap, a 12-13 évesek mutathatják meg mit sajátítottak el idáig. Mindkét korcsoport esetében nagy hangsúlyt fektetünk a korcsolya technikára, a bot kezelésre, illetve lövésekre, de természetesen arra is figyel a stáb, hogy megfelelő, jól kezelhető létszám tartózkodjon egyszerre a különböző foglalkozásokon. A gyakorlatok alkalmával fontos a javítás , és az edzők igyekeznek minden tudásukat átadni a játékosoknak, mind szóban, mind pedig mozgásban. A program népszerűnek és hasznosnak bizonyul. A lányok szeretnek részt venni az eseményen, élvezik a gyakorlatokat, fegyelmezettek, kommunikatívak és a nap végére meglehetősen el is fáradnak. Az interaktív előadások alkalmával minden témát próbálunk érinteni, legyen szó a megfelelő felszereléstől kezdve az étkezés, szabályismeret, vagy a jégkorong sportág ismeretéig. Az edzői stáb jól képzett, rutinos játékosokból áll, kapusedzővel, jó részük még most is aktív játékos. A megfelelő szakmai hátteret equipment menedzser, sportrehabilitációs edző is biztosítja. Az edzők hasonlóképpen szeretik az összetartasokat, a lányokat, sok újat tudnak mutatni a játékosoknak, illetve ők is sokat tanulhatnak a fejlődési folyamatokból, láthatnak felnőni játékosokat és végigkövethetik őket közvetlenül négy éven keresztül, közvetve pedig egészen felnőtt korukig. Évről évre újabb és újabb játékosokat ismernek meg, és mindannyian azért dolgoznak, hogy a női szakosztály bővülni tudjon, és még több tehetség nőljön fel a kezük alatt! Rendkívül sok ügyes kislány van jelenleg a keretben, akikből kiindulva bizakodóan tekinthetünk a jövőbeni felnőtt utánpótlásra is. Vannak olyan játékosok, akik már pár hónap után feljebb kerülnek egy korcsoportot, például az U12-ből az U14-be, illetve több játékos került már át az U16-os korosztályba is.  A lányok fejlődési üteme gyorsabb, mint a fiúké, de ez itt is változó, ki gyorsabban, ki lassabban halad. Év végén egy egymás közti hat csapatos tornával záródik a program, amit Girls Cup-nak neveztünk el, illetve a nagyobbak már mérkőzéseket is játszanak majd. Tavaly az U14-es magyar csapat a korosztályos osztrák válogatott ellen lépett pályára. Reményeink szerint a program hosszú távon fog működni, és az eredmény sem marad majd el!”

Nagyon sok sikert kívánunk a lányoknak, mind a válogatottba jutáshoz, mind pedig a klubcsapatukban való szereplésükhöz!

Húzós vasárnap a magyar női csapatok mögött…

Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia – MAC Marilyn Budapest

Az első harmadban, annak ellenére, hogy a Fehérvár csapatának több kapura lövése volt, mégis a MAC csapata vette át a vezetést Kordisz Ildikó góljával. A második harmadban nem sikerült megtartani a vezetést. Jóval több kapura lövés volt mindkét csapat részéről, amiből a fehérvári csapatnak sikerült 4 gólt beváltania. (Bíró Andrea 2 gólt szerzett, Hamrák Vanda 1 gólt, és Máhl Fruzsina egyet). A Marilyn csapatának Kordisz Ildikó lőtt gólt. A harmadik harmadban Matusek Mónika kapott 2 perc büntetést Marilyn oldalon, mellyel a Fehérvár csapatának nem sikerült élnie. Viszont az 55. percben újabb gólt szerzett az Ifj. Ocskay Gábor lánycsapata Máhl Fruzsina lövésével. Így a végeredmény 5:2 lett. 

KMH Budapest – ECDC Memmingen

A Tüskecsarnokban zajlott meccsről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy könnyű lett volna. Ez az eredményen is látható. A kapura lövések száma alapján kiegyenlített meccs volt 26:26, és a 0:1-es eredmény is csak egy szerencsésnek mondható gólnak köszönhető, melyet az ellenfél az első harmadban szerzett. Sajnos most a szerencse nem a mi oldalunkon állt.

Az ellenfél borzalmasan nagy nyomást gyakorolt a KMH csapatára, és a kontra támadásainkat nagyon jól, és összeszedetten védekezték le. A gólt követően már sem az ellenfél, sem pedig mi nem tudtunk a kapuba találni. A vége előtt nem sokkal megpróbálkoztunk a kapus lehozatallal, mivel ember előnyben voltunk, de így sem tudtuk a korongot a kapuba juttatni.

Neuberg Highlanders – Budapest U25 Select

A mai meccsről elmondhatjuk, hogy könnyen behúztuk. A kapura lövések száma 21:49 a mi javunkra. De lássuk a részleteket.
Az első harmad igen kiegyenlített volt, ami az eredményen is megmutatkozott, 2:2 lett a harmad végén. Gólszerzőnk: Pintér Hanna 2 gól. A második harmadban se tudott egymással mit kezdeni a 2 csapat, maradt a 2:2 állás. A harmadik harmadban lányaink erőre kaptak, és végül 2:6 lett a végeredmény. Gólszerzőink a 3. harmadban: Söléd Orsolya, Józsa Orsolya, Pintér Hanna 2 gól. Szabó Fruzsina kapujába  21 lövésből 2 betalált, úgyhogy  90,5 %-os volt a védése.
Innen is gratulálunk a lányoknak!

U18 WSI: Egy győzelem és egy szoros vereség a nyitónapon

Magyarország válogatottja megkezdte a WSI tornán való szereplését, ahol az első napi, Pro Hockey Blue elleni edzőmérkőzésen magabiztos 7:2 arányú győzelmet aratott. Buzás Norbert vezetőedző az alábbiak szerint értékelte a mérkőzést:

Reggel egy észak-amerikai csapat ellen játszottunk, a Pro Hockey Blue ellen. A meccs a torna hivatalos programja keretén belüli edzőmérkőzés volt, ami nagyszerűen sikerült. A lányok nagyon motiváltan játszottak, már az első félidőben is sorra alakítottuk ki a helyzeteket, de gólt a kanadaiak szereztek, amire még a harmad vége előtt tudtunk válaszolni. A második félidőben aztán beindult a gólgyártás és 5-1-es arányban nyertük a félidőt, a mérkőzést pedig 7-2-re. A kapuban Tóth Zsófia kezdett és Papp Berni váltotta.

Gólszerzők: Pázmándi, Kreisz, Seregély, Strobl, Puskás, Ivády, Gengeliczky

A nyitó napján 18:00-kor a németekkel mérkőztek meg U18-asaink, ahol a rendes játékidőben nem sikerült eldönteni a mérkőzést, büntetőlövésekre került sor. Sajnos ebben a számban a németek diadalmaskodtak, így a mérkőzés végeredménye 2:1 lett a német együttes javára.

Buzás Norbert vezetőedző elmondta, hogy bár a második harmad kiegyenlített játékot hozott, a német csapat egy szerencsés helyzetből kiegyenlített.

Délután a német válogatott volt az ellenfelünk. Sajnos a reggeli frissesség hiányzott a lábakból, kicsit akadozott a játékunk, a támadó és védekező harmadban is. Szerencsére hamar rendeztük a sorokat és a félidő derekára ismét tudtuk a játékot irányítani, megszereztük a vezetést és lehetőségeink voltak a második találatra, viszont gól már nem esett ebben a játékrészben. A második félidő kiegyenlített játékot hozott, és némiképp váratlanul, egy szerencsés helyzetből a német csapat kiegyenlített. A gól után magasabb fokozatba kacsoltunk, ismét sok veszélyes helyzetet dolgoztunk ki. Sajnos a legnagyobb lehetőségeket sem sikerül gólra váltani, így következtek a büntetők, amiben ellenfelünk jobbnak bizonyult.

Gólszerző: Seregély Mira

CSAPAT GP W L OTW OTL PTS GF GA DIFF
PH Rickwood 1 1 0 0 0 3 3 1 2
East Coast Selects 1 0 0 1 0 2 2 1 1
Germany Selects 1 0 0 1 0 2 2 1 1
Hungary U18 1 0 0 0 1 1 1 2 -1
Italy Selects 1 0 0 0 1 1 1 2 -1
PH Becker 1 0 1 0 0 0 1 3 -2

 

 

2018. 08. 09.

09:00

Hungary – Pro Hockey Blue (EX)

7:2

18:00

Germany Selects – Hungary

2:1 b.

2018. 08. 10.

10:30

Pro Hockey White – Hungary

18:00

Italy Selects – Hungary

2018. 08. 11.

10:30

ECS – Hungary

16:30

Pro Hockey Blue – Hungary

2018. 08. 12.

09:00

5th place – 6th place

10:15

Bronze medal game

11:45

Gold medal game

Az utazó keret:

Hátvédek

1

Gengeliczky Dorottya

D

2

Faggyas Lilla

D

3

Gaitz Hanna Anett

D

4

Lázár Csenge

D

5

Fecske Maja Ágnes

D

6

Timkó Blanka

D

7

Márton Adél

D

Csatárok

8

Kreisz Emma

F

9

Strobl Lara Katalin

F

10

Seregély Mira

F

11

Horváth Imola

F

12

Puskás Noémi

F

13

Losonci Zsófia

F

14

Pázmándi Zsófia

F

15

Józsa Orsolya

F

16

Papacsek Réka

F

17

Schmidt-Natkay Alíz

F

18

Ivády Nina

F

Kapusok

1

Tóth Zsófia

GK

2

Papp Bernadett

GK

3

Szabó Fruzsina

GK

A finn Jari Risku a Hokiklub Budapest EWHL csapatának új vezetőedzője

Megkezdte felkészülését a Hokiklub Budapest EWHL csapata, melynek vezetőedzői teendőit a múlt héten érkező, finn Jari Risku látja el, Szilágyi Levente, másodedző (DEBL vezetőedző) segítségével. Jari már nem először jár Magyarországon, a helyi embereket nagyon barátságosnak és segítőkésznek találja.

Kérdésünkre, miszerint az egyesülettel, és a lányokkal való közös munkáról kérdeztük, azt válaszolta, hogy mind a játékosok, mind pedig az “off-ice” stábtagok körül nagyon jó az atmoszféra, mindenkinek nagyon jó a hokihoz, sporthoz és az élethez való hozzáállása.

Kíváncsiak voltunk, hogyan látja az edzéseket egy hét után, amire a következő választ kaptuk:

Minden nap jó lépéseket teszünk előre, minden közös munkát nagyon élvezek a lányokkal. Nagyon sokat tanulok én is minden egyes játékostól. Már elkezdődtek a játékos interjúk, ami el fog tartani egy jó darabig. Nagyon sokat segít számomra, ha minden játékos gondolkodását megismerem az életről, a hokiról, a sportról. Az “utazás” még csak most kezdődött, de úgy érzem, jó úton haladunk. 

Jari Risku számára egyáltalán nem idegen a lányokkal való közös munka. 18 évet dolgozott női csapatokkal, tanárként, egy sport specifikus középiskolában. 10 éve a finn női válogatottnál stábtag. A finn női u18-as válogatottnál előbb másodedző, majd vezetőedző pozícióba került. Az utolsó kérdésünkkel az idei szezon célkitűzéseire kérdeztünk rá, amire a következő szavakkal válaszolt az edző:

Fejleszteni minden egyes játékost, és magát a csapatot megtanítani arra, hogy hogyan éljünk, edzünk, és játsszunk, mindenki ugyan úgy, és természetesen célunk hogy megnyerjük a megfelelő mérkőzéseket. Ez nem lesz egy egyszemélyes mutatvány. A KMH nagy lehetőséget adott a kezembe, rengeteg jó emberrel, akik körül vesznek, mint például Levi (Szilágyi Levente), az erőnléti edző, Ottó, és a fizioterapeuta és csapatvezető Anna, akikkel folyamatosan együtt dolgozhatok. Segíteni fogok Levinek a DEBL csapatban is, ahol a tehetséges KMH-s játékosok új generációja játszik.
Az EWHL csapat pénteken (2018.08.10.) Pozsonyba utazik edzőmérkőzésre, majd vasárnap hazai jégen fogadja a Bratislava együttesét a Tüskesátorban egy visszavágóra.
Sikeres szezont kívánunk Jarinak, és természetesen a csapatnak is!

„GLADIÁTORKÉPZŐN” INNEN ÉS TÚL

Gallyas Gabriella fizioterapeuta és Kozák Attila erőnléti edző mesél arról, hogyan lettek személyi edzőből a magyar női jégkorong válogatott szakmai stábjának nélkülözhetetlen tagjai, hogy milyen komplex feladatot látnak el a csapat mellett, és hogy milyen érzés volt először hallgatni a nemzeti himnuszt, amikor irányításukkal csapatuk megnyerte a tavalyi világbajnokságot.

Átlagos csütörtök estének indul. A terem büféjében találkozunk, mindketten fáradtnak tűnnek, munkából érkeznek. Gabi salátát ropogtat, Attila épphogy leült az asztalhoz, én már kérdezek is – tudom, hogy nincs sok időnk, minden percük pontosan be van osztva.

– Több mint tíz éve dolgoztam személyi edzőként, amikor úgy éreztem, tovább szeretnék lépni – kezdett bele Gabi -, szerettem volna a már meglévő tudásomat hasznosítani, ám mégis valami új dologba kezdeni. Így jött a sportrehabilitáció, ami már korábban is érdekelt. Mindhárom gyermekem sportoló, akik néha lesérültek, elsősorban rajtuk szerettem volna segíteni. Kisebb lépésekben haladtam, először jött a kinesio taping (kineziológiai tapasz terápia), majd egyre inkább belemélyedtem a témába, majd számos, a legmodernebb kutatásokon alapuló továbbképzés után egyértelműen a sportrehabilitáció felé vettem az irányt. 2015-ben jött az a nagyszerű lehetőség, hogy a női jégkorong válogatottnál megüresedett egy sportrehabilitációs pozíció, ahova sikerült is bekerülnöm. A feladatom a sérülések megelőzése, az erőnlét fejlesztése volt, ekkor vontam be kollégámat, Attilát, hiszen az erőnlét annyira speciális terület, hogy külön szakembert igényel. Én megmaradtam a sportrehabilitáció területén és bevezettem egy olyan bemelegítési protokollt a sérülések megelőzésére, amit azóta is eredményesen végeznek a lányok.

– A sport mindig az életem része volt – vette át a szót Attila. – Gabihoz hasonlóan én is személyi edzőként dolgozom, de úgy érzem, ebben mindent elértem, amit lehet: munkám során lefedtem a teljes spektrumot, a személyi edzésektől a páros edzéseken át a csoportos edzésekig mindent, azonban engem mindig a teljesítménysportok vonzottak. A maximális terhelés, a csúcsteljesítmény érdekelt, amit elsősorban élsportolókkal lehet megvalósítani. Amikor jött a lehetőség a jégkorong válogatottnál, nagyon izgatott voltam. Korábban már dolgoztam labdarúgó csapattal, Gabihoz hasonlóan én is nagyon sok képzést végeztem el, ahol lehetőségem volt megismerni azokat az edzésmódszereket, amiket a gyakorlatba átültetve, egyéni sportolókkal is tudtam gyakorolni. Így dolgoztam ki a saját rendszeremet, stílusomat, amit a jégkorongban is hasznosítani tudtam. Hálásak vagyunk a szövetségi kapitánynak, aki maximális bizalmat szavazott nekünk, az elejétől fogva szabad kezet adott és egyáltalán nem szólt bele a munkánkba. Egy cél volt, az eredmény; tudtuk, hogy ezt hozni kell és hoztuk is!

Csillog a szemük, a fáradtságnak szinte már nyoma sincs az arcukon. Arról kérdezem őket, mi a pontos feladatuk a csapat mellett és hogyan kezdtek el a lányokkal dolgozni.

– Már a munkánk legelején tudatosan alkalmaztuk a sérülésmegelőzés és a teljesítményoptimalizálás együttesét a válogatottnál, komplex módon állt össze a korrekciós blokk és a teljesítményfokozás. A csapat tagjai ezt megelőzően több sérüléssel bajlódtak és az erőnlétük is hagyott kívánnivalót maga után, azonban féléven belül már látható eredménye volt a munkánknak: a csapat úgy nyerte a tornákat, hogy nem volt nem kontakt eredetű (saját testsúlyból eredő) sérülés. Ezt óriási fejlődésnek tartjuk, nem beszélve arról, hogy nem sokkal azután, hogy megkezdtük a közös munkát, a felnőtt csapat 2016 áprilisában Divízió 1/B. világbajnokságot nyert az olaszországi Asiago-ban. Azóta szélesedett a mi spektrumunk is, most már mi fedjük le a női U15, az U18 és a felnőtt korosztályt is. Fontosnak tartjuk és kiemelt célunk, hogy már az utánpótlás nevelésben megalapozzuk azt az erőnlétet, amire később a felnőtt válogatottnál szükség van. – Attila nagyon határozott, amikor sportról beszél, szemében mégis valamiféle gyermeki huncutság fénylik. Olyan lelkesen mesél az erőnléti edzésekről, a napi feladatokról, hogy öröm hallgatni.

– Amikor átvettem a válogatottat, akkor még heti szinten volt válogatott keretedzés a nem légiós, itthon dolgozó sportolóknak. A cél a világbajnokságon való minél jobb szereplés volt. Teszteléssel kezdtünk, majd kidolgoztam és periodizáltam azt a programot, amivel aztán végig dolgoztunk a felkészülés alatt. Az edzőtáborokban folyamatos erőnléti munka folyt, a száraz bemelegítés mindig az én feladatom volt és ezt a mai napig én végzem a lányokkal.

Gabi veszi át a szót és beavat minket az ő feladataiba is.

– Mivel válogatottról van szó, nincs napi kapcsolatom a lányokkal, főleg azért, mert a csapat nagy része külföldön játszik. Havonta, kéthavonta szoktunk találkozni a válogatott összetartásain, ezért volt már az elejétől nagyon fontos, hogy egy olyan szemléletet, egy olyan edzésmódszert alapozzunk meg, amit a különböző klubokban játszó játékosok a válogatotton kívül és attól függetlenül is tudnak hasznosítani. Az edzőtáborokban, összetartásokon és a versenyeken is az a fő feladatom a levezetési protokollon túl, hogy ellássam az esetleges sérüléseket, melyekből hála Istennek, egyre kevesebb van. Minimális izomhúzódások persze előfordulnak, de ez a sporttal együtt jár: minél nagyobb a terhelés, annál jobban fárad és annál sérülékenyebb az izomzat. Végig ott vagyok a lányokkal, próbálok akkor is segíteni nekik, ha éppen csak egy kis törődésre, figyelemre vágynak.

Célokról, tervekről, a jövőről faggatnám őket, de szinte felesleges. Csak mesélnek, mesélnek és mesélnek, anélkül, hogy én bármit is kérdeznék.

– A következő világbajnokság, amire készülünk, most lesz áprilisban. Mivel egyre több a külföldön játszó játékos, ezért egyre több tábort kell szerveznünk, hogy hatékony legyen a közös munka. Kiemelt figyelmet fordítunk az U18-as keretre, hiszen pár hete ért véget az a budapesti világbajnokság, ahol a lányok nagyon jó szerepléssel negyedikek lettek. Ez óriási fejlődés a tavalyihoz képest, hiszen akkor a kiesés szélén álltak. Úgy érezzük, hogy bennük nagyon komoly lehetőségek vannak, azon dolgozunk most, hogy mit és hogyan tudunk ehhez még hozzátenni. Igazi kihívás ez számunkra, nagyon nehéz tartani a tempót és felzárkózni a nemzetközi csapatokhoz, akik közül sokan magasabb szinten játszanak, mint mi. Hiszünk abban, hogy munkánk meghozza a  gyümölcsét. Tudományos hátterű módszerek alapján teszteltünk, terveztünk meg minden apró részletet, statikai mérések, pulzuskontroll, alaposan dokumentált és folyamatosan nyomon követhető adatok segítik a mindennapjainkat. A legjobb visszaigazolás az volt, amikor tavaly nyáron kijutottunk egy nemzetközi táborba Finnországba, ahol láttuk, hogy a profi kanadai, amerikai erőnléti edzők hogyan és milyen modellek alapján dolgoznak. Mi is azokat használjuk! A tudás már maximálisan rendelkezésünkre áll nekünk is, a nehézséget az jelenti, hogy a meglévő ismereteinket hogyan tudjuk beépíteni a magyar közegbe, a magyaros méretekre; akár finanszírozásra, akár időre gondolunk. A lányok iskolába járnak vagy épp van egy civil állásuk, ami mellett edzenek a válogatottban és ahova be kell tudnunk illeszteni a programunkat. A tengerentúlon a nagy számok törvénye alapján is sokkal több a sportoló, sokkal több a profi, akik az ottani támogatási rendszereknek köszönhetően meg is tudnak élni a sportból, nem úgy mint nálunk, ahol alapvetően amatőr háttérről beszélünk. Eleve kis ország vagyunk, kevesebb a játékos, sokkal kisebb fazékból tudunk meríteni. Ezek alapján a sikereink felértékelődnek, szerencsére nemzetközi szinten is látják és elismerik, hogy kis országhoz képest milyen gyorsan és mennyit fejlődik a jégkorong.

Arról kíváncsiskodom, hogy a sportrehabilitáció vagy az erőnléti edzés területén is hasonlóan gyors-e a változás, mint a fitnesz iparágban, ahol nap, mint nap jelennek meg újdonságok és ha igen, szükség van-e azonnali reakcióra. Gabi bólint:

– Folyamatos változások vannak, egyre profibb eszközök, fejlettebb edzésmódszerek és mérések állnak rendelkezésünkre. A fejlődés alapkövetelmény, nem lehet a régi technikákra alapozva előrébb jutni. A sportrehabilitáció területén például egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, a mi programunk is ezen alapszik. Már az utánpótlás nevelésben figyelembe kell vennünk azokat a sportágspecifikus eltéréseket, amik a jégkorong játékosokra jellemzőek, hogy időben tudjuk korrigálni őket. Ha a kezdetektől fokozottan odafigyelünk ezekre, akkor hatékonyabbak tudunk lenni, azaz el tudjuk kerülni, de legrosszabb esetben is minimalizálni tudjuk a sérülések kialakulásának esélyét. Természetesen ez a jó teljesítmény alapja, hiszen egy sérült sportoló nem tudja hozni a várt eredményeket.

– Gladiátorképző – Attila csak így nevezi a sportágra jellemző, folyamatos fejlődést megkövetelő állapotokat. – A jégkorong egyre erősödik, gyorsabbnak és erősebbnek kell lenni az ellenfélnél. Ez az elvárás, nem lehet lemaradni. A technika fejlődésével és az edzésmódszerek bárki számára elérhetővé válásával a nemzetközi paletta egyre színesebb, az országok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre kiegyenlítettebb a verseny. Nincs titok, én ebben látom a fejlődés kulcsát: ahol tudatosan használják ezeket a módszereket, ott működik, ahol viszont nem tudják felvenni a ritmust a nagy csapatokkal, ott egyértelmű lemaradás van.

– Úgy gondoljuk – folytatja Gabi – hogy a sportág népszerűsítése az elsődleges cél. A Szövetség szeretne minél több fiatalt bevonni és minél fiatalabb korban elkezdeni a legmodernebb módszerek alkalmazását. A minél korábban, már gyerekkorban bevezetett és működtetett rendszer alkalmazása feltételezi a játékosok felnőtt válogatottságra való alkalmasságát, hiszen a jól felépített, megfelelő izomzat sokkal jobban tud reagálni a megnövekedett terhelésre.

Akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy a közelgő tavaszi világbajnokság, a felkészülési időszakok és edzőtáborok mellett mennyi a szabadidejük, van-e egyáltalán. Attila is, Gabi is azonnal rávágja:

– Nincs.

Vajon hogyan összeegyeztethető ez az élet a családdal, gyerekekkel?
Nehéz, nagyon nehéz – sóhajt Gabi -, rövid, ám annál tartalmasabb együttlétekkel lehet kompenzálni a távol töltött időt.

– Ahogy a munka fokozódik, ez az idő egyre rövidül – teszi hozzá Attila. – Ami nehéz, hogy a jégkorong szezon télen van és általában a versenyek a nemzetközi szövetség szüneteiben vannak, ami szinte mindig egybeesik a gyerekek iskolai szüneteivel. Tehát a Húsvét, a Karácsony és a Szilveszter a mi fő szezonunk… amikor más pihen és a családjával tölti az ünnepeket, mi akkor vagyunk távol külföldön.

Gabi elmeséli, hogy tavaly is St. Pölten-ben egy Négy Nemzet Tornán töltötték a Szilvesztert a csapattal. Szemében semmilyen szomorúságot vagy hiányérzetet nem látok, bármennyire is keresném. Nincs ez másképp Attilánál sem. Mindketten fontosnak tartják kiemelni azt a töltést, azt az energialöketet, amit egy-egy verseny ad nekik.

– A versenysport ugyanolyan lemondásokkal jár edzői oldalról, mint versenyzői oldalról, azonban nagyon sok pluszt is ad. Az egy hete véget ért hazai U18-as világbajnokságon a torna utolsó meccse volt egyben a magyarok utolsó meccse is. Az osztrákokkal játszottunk és szerencsére szombatra esett a találkozó, így rengeteg néző volt kint és a lányok gyakorlatilag extázisban játszottak végig. Fantasztikus szurkolóközönség volt, a meccs végén a himnuszt hallgatni pedig valami egészen elképesztő élmény volt, ami mindent megér.

Muszáj feltennem nekik a kérdést: gondoltátok volna tíz éve, amikor elkezdtetek személyi edzőként dolgozni, hogy 2017-ben itt tartotok majd?

Attila nem gondolt erre korábban, Gabi ebben a kérdésben sokkal magabiztosabb.
– A sportmúltam miatt mindig is titkos vágyam volt ez, azonban álmaimban sem gondoltam, hogy ez valaha valóra is válhat.

Attila hozzáteszi, hogy ehhez szerencse is kellett, de többször hangsúlyozza, hogy az utóbbi évek kemény munkája nélkül ez nem jöhetett volna össze.

Kíváncsi vagyok arra, milyen személyiségek ők, honnan és miből merítenek ennyi energiát nap, mint nap. Megkérem őket, emeljenek ki három olyan tulajdonságot, ami nélkül most nem lennénk itt és nem beszélgetnék velük viszonylag gyorsan jött és világszinten elismert sikereikről.

Összemosolyognak.

– Fanatizmus, elhivatottság, céltudatosság. Gondolj bele – magyaráz Attila – két hétre elvonulsz a családodtól, ott ülsz egy szállodában Szilveszterkor… és közben egyáltalán nem gondolkozol azon, hogy mit is keresel ott, hogy rossz helyen vagy, hanem örülsz, hogy ott vagy és körülötted mindenki örül annak, hogy ott van! Az összes kollégánkra, az egész csapatra jellemző ez, ettől működik a gépezet.

Engem meggyőztek. Feltöltöttek, hatalmas motivációt adtak. Tisztelem és becsülöm a Gabi és Attila -féle fanatikusokat, akiknek ott lebeg a szemük előtt a kristálytiszta cél, elhiszik, hogy képesek megvalósítani és a végén saját álmaikat is túlszárnyalva elérik azt. A szerencse nem véletlen, kizárólag kemény munkához és céltudatossághoz társul.

Forrás: coachalbum.blog.hu

 

DEBÜTÁLT A KMH GIRLS A MAGYAR HOKI NAPJÁN

Szombaton, a Városligeti Műjégpályán került megrendezésre a Magyar Hoki Napja, ahol 77 csapat 950 gyermeke mérhette össze tudását egymással. A délelőtt folyamán az U10-es, kora délutántól pedig az U8-as korosztályoké volt a pálya.

A 11. kerületi Kanadai Magyar Hokiklub összesen öt csapattal képviseltette magát a megmérettetésen; a két U10-es és két U8-as csapatán kívül először szerepelt együtt, az U8-U10 korú lányokból álló KMH Girls csapata.

A KMH Girls csapatát a KMH EWHL csapatának oszlopos tagjai, a magyar női U25 válogatott játékosai Somogyi Vivien és Ungár Rebeka vezették, akik a szezon folyamán végig meghatározó szerepet töltöttek be a játékosok fejlődésében.

A debütálás nagyszerűen sikerült, a kislányok a délelőtt folyamán zajló U10 tornán, egyedüli csupa lányból álló csapatként bizonyíthattak a többi résztvevő együttes ellen.

Forrás: gyerehokizni.hu

EWHL-rájátszásban a KMH női csapata

Története során másodszor jutott be magyar női klubcsapat az osztrák bázisú elit jégkorongliga, az EWHL négyes döntőjébe. Ez mindkétszer a KMH Budapestnek sikerült, amely a tavalyi negyedik hely után idén története legjobb alapszakasz-eredményét érte el második helyen bejutva a rájátszásba, ahol három oda-vissza mérkőzés vár rá a Bolzano, a Salzburg és a Pozsony csapata ellen.

A Hokiklub Budapest az alapszakaszban 14 mérkőzésből tizenkétszer győztesen hagyta el a jeget, amiből három volt hosszabbításos. Így az alapszakasz végére 33 ponttal a második helyen zárt az olasz EV Bozen Eagels mögött és a szlovák HC SKP Bratislava előtt. Ezzel együtt az alapszakasz legtöbb gólját szerző (73) csapatként menetelhet tovább a rájátszásban.

A 2017-es év első két mérkőzését most hétvégén játszotta a budapesti csapat, ezeket két, rendes játékidőn belüli győzelemmel százszázalékosan teljesítette. A szombati játéknapon a Neuberg Highlanders csapatát fogadta a Hokiklub Budapest a Tüskesátorban, majd vasárnap idegenben játszott a szlovák HC SKP Bratislava ellen, mindkétszer 4–2 lett a végeredmény.

Forrás: nso.hu

Egygólos KMH-siker Zágrábban

A DEBL alapszakaszában a Kanadai Magyar Hokiklub női jégkorongcsapata Zágrábban 2–1-re nyert a horvát KHL Gric Zagreb vendégeként. A magyar együttes a 45. percig egygólos hátrányban volt, onnan sikerült fordítania.

„Büszke vagyok a lányokra, hogy a korábbi horvát válogatottakat soraikban tudó zágrábiak ellen ilyen színvonalas mérkőzést tudtunk játszani – mondta Fodor Zoltán edző. – Nagyon hajtós meccs volt, rendkívül sokat kellett koriznunk, de a küzdés és a taktikai fegyelem végül meghozta számunkra a sikert. Elsősorban ez volt a kulcsa annak, hogy az utolsó harmadban fordítani tudtunk.”

A budapesti együttes másnap 3–1-re kikapott az SPG Caps Flyers/Highlanders otthonában. A győztes csapat a tabellán pontszámban beérte a vesztest, amely eggyel több mérkőzést játszott nála.

A Kanadai Magyar Hokiklubhoz kapcsolódó hír, hogy a XI. kerületi együttes öt csapattal képviseltette magát a Városligeti Műjégpályán megrendezett Magyar Hoki Napján. A két U10-es és két U8-as korosztályos együttes mellett először szerepelt együtt az U8-U10 korú lányokból álló KMH Girls. Utóbbit a KMH EWHL-keretének oszlopos tagjai, az U25-ös válogatott játékosai, Somogyi Vivien és Ungár Rebeka vezették, akik a szezon folyamán végig meghatározó szerepet töltöttek be a játékosok fejlődésében. A debütálás nagyszerűen sikerült, a kislányok a délelőtt folyamán zajló U10-es tornán, egyedüli csupa lányból álló csapatként bizonyíthattak a többi résztvevő együttes ellen.

Forrás: nso.hu