A beletett meló, meló, meló- Tóth Boglárka válaszol

Az Angels NJSE csapata holnap délután, a megyei rivális ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia ellen megkezdi a negyeddöntők küzdelmeit. – írta meg a Kohász Címert Rája facebook oldal. Az a csapat, aki kétszer is jobbnak bizonyul a másiknál, bejut az elődöntőbe. A mérkőzés előtt a csapat fiatal, ám annál tehetségesebb játékosával, Tóth Boglárkával beszélgettünk, aki jelenleg a maga harminckét pontjával a második helyen áll az U25-ös bajnokság kanadai táblázatán. A jégkorong mellett a tanulás is jól megy, hiszen kiváló tanulmányi eredménnyel zárta a félévet.
Mikor kezdtél el jégkorongozni, és miért ezt a sportot választottad?
Még nem töltöttem be a negyedik életévem, amikor a szüleim elvittek a debreceni jégcsarnokba, hogy kipróbáljam a jégtáncot. A csarnokban éppen ifi jégkorong edzés volt, amit szájtátva néztem és már akkor eldöntöttem, hogy jégkorongos leszek. Pár nap elteltével már ott is voltunk a tanfolyamon és az edzéseken. Itt tanultam meg a sportág alapjait, amiért nagyon hálás vagyok a debreceni edzőknek és a Debreceni Hoki Klubnak, különösen Prakab Gabi bácsinak, aki folyamatosan figyelte és segítette a fejlődésemet, és mindig biztatott, ha egy kicsit elbizonytalanodtam. Egy évvel ezelőtt a szüleimmel Budapestre költöztünk s azóta a Vasas U12-es csapatában játszom, a bajnokságban, a fiúkkal együtt, valamint az U16-os női összetartáson is részt veszek és korengedménnyel pedig az Angels csapatában is játszom.
Hogyan kerültél Debrecenből, az Angyalokhoz?
Két évvel ezelőtt az akkori edzőm, Revák Zoltán ajánlásával kerültem kapcsolatba az Angels csapatával, Kováts András csapatvezetővel és Győri Tamás edzővel. Először a Méri Janka Emléktornán szerepeltem a csapatban és azóta is tagja vagyok ennek a fantasztikus közegnek.

Az eddigi 14 mérkőzés alatt 32 pontot gyűjtöttél, mi a titkod?

Tóth Boglárka eddig 14 mérkőzésen 32 pontot szerzett.
Köszönöm az elismerést, de ez nem egyedül az én érdemem, ez csapat munka volt. Nincs titok, talán annyi, imádom ezt a játékot és a jégen minden percet élvezek. Sajnos nem mehet mindig egyformán a játék, nálam is vannak hullámvölgyek, de ahogy apukám mondaná: „a beletett meló, meló, meló előbb- utóbb meghozza a gyümölcsét”. Nincs feladott mérkőzés, az utolsó másodpercig küzdeni kell, és azt szeretem nagyon ebben a játékban, hogy az utolsó percben is meg lehet fordítani az eredményt.
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy Maricsek Sárival jól megértitek egymást…
Igen, Sacival nagyon jóban vagyunk a jégen és azon kívül is, az U16-os összetartásra is együtt megyünk. Jól érezzük egymás játékát ezért általában egy sorban is vagyunk.
Mi idén a csapat erőssége, és mivel lennél elégedett a szezon végén?
Remek összetartó közösség, nagyon jó vezetőkkel és soha sem adjuk fel, ezt többször is bizonyítottuk a szezonban, néhányszor nem várt meglepetést okoztunk. Mindenképpen szeretnék a negyeddöntőn sikerrel túljutni.
Mit szeretnél elérni hosszú távon?
A fő célom természetesen, hogy címeres mezbe bújhassak és, hogy minél magasabb szintre eljussak, szívesen játszanák komoly egyetemi ligában. Valamint nagy álmom, hogy a példaképemmel Kiss-Simon Franciskával egy sorban játszhassunk egyszer és még nagyobb dolog lenne ha ezt a válogatottban tehetnénk meg.
Szerző és forrás: Dee – Kohász címert rája