Világos látás

Ez a képességünk, térbeli látásunk nagyrészt a kora gyermekkori tanulás során fejlődik ki. A látás tanulása kezdeti gyors fejlődés után — egyes világos látás — egészen a kamaszkorig eltart. Környezetünkben élőlények és élettelen tárgyak mozognak, és mi is mozgunk hozzájuk képest. Világos látás közeledők retinánkra eső képének mérete egyre növekszik, a távolodóké csökken.

Az elhaladókról, elfordulókról pillanatról pillanatra más szögből, más oldalukról érkezik kép a retinánkra.

2. fejezet - Az emberi látással kapcsolatos alapismeretek

Az is előfordul, hogy bizonyos dolgokat csak részletekben látunk, ahogy egy macskát a kerítés mögött. Közben sok esetben, mint például felhős, szeles időben vagy lombos fák alatt napsütésben a megvilágítás — és így a retinánkra érkező kép világossága is — folyamatosan változik.

Napszemüveget viselve vagy egy katedrális belsejében színes üvegablakok mögött még a szemünkbe érkező fény színe is megváltozik. Világos látás változatosság ellenére pillanatnyi kétség nélkül ismerjük fel a látottakat: méretüket, alakjukat, színüket és világos vagy sötét voltukat.

Hogy a retinális kép sokrétű és folyamatos változékonysága mellett és ellenére is képesek vagyunk felismerni környezetünkben azt, ami állandó, és ezeket elválasztani a valóban változó mozzanatoktól, azt a látás tanulása során elsajátított konstanciáknak világos látás. A konstanciák közös jellemzője, hogy egy-egy tulajdonság — méret, alak, hely, szín vagy világosság — megítélésében mind a tágabb képi környezet, mind a világról megtanult tapasztalat is szerepet játszik.

Képeket, tárgyakat mutatva neki, tekintetének követésével megfigyelhetjük, mi világos látás, amire gyakran, szívesen néz, és mi az, ami nem érdekli; miközben mérhetjük szívritmusát, elemezhetjük agyi elektromos jeleit.

Mit értünk látásromlás alatt?

Az újszülöttek látása kezdetben homályos és életlen lásd az ábrátlényegében világos és sötét foltokra korlátozódik. Egy hónapos kortól már meg tudják különböztetni az éles kontrasztokat, érzékelik az arcok körvonalát, világos látás figyelik az összetett, részletgazdag alakzatokat.

Három hónap után egyszerűbb idomok éleit, sarkait nézegetik, és világos látás az anyjuk arcát. Ötödik hónaptól már az idegen arcokat is megismerik. A három hónapos csecsemő már nézegeti kezeit is, követi mozgásukat, amihez kapcsolódóan a harmadik és hatodik hónap között kialakul a távolság, a mélység érzékelése. Már az első hónap után elkezdődik az a évig tartó folyamat, melynek során megtanuljuk, hogy a látott, egészében vagy részleteiben gyorsan változó kép forrása általában egy lényegében állandó vagy csak lassan változó környezet.

Látás helyreállítása

Ahhoz, hogy ebben a környezetben eligazodjunk, hogy megfelelően viselkedjünk, a veszélyeket elkerüljük, látásunk fejlődésével kialakulnak azok az alapvető szabályok — a konstanciák - melyek segítségével a változó képek mögött is képesek vagyunk meglátni a környezet állandó elemeit. Nagyságkonstancia A környezetünkben mozgó tárgyak képének mérete folyamatosan változik a retinánkon: a közeledő tárgy retinális képe megnő, a távolodóé csökken.

Ezért tekintjük a retinális kép méretét fontos távolsági jelzőmozzanatnak.

A nagyságkonstancia érvényesülésének köszönhetően azonban, retinális képük méretének változása ellenére, magukat a tárgyakat folyamatosan és változatlanul ugyanolyan méretűnek észleljük. Egy tárgy felismerésekor ugyanis amellett, hogy azt perceptuálisan körülhatároljuk, kiragadjuk a hátteréből, egyben el is helyezzük benne, azaz a tárgy felismerése egyben térbeli helyzetének felismerését is jelenti.

Látórendszerünk az észlelt méretet a retinális kép világos látás látás és az észlelt térbeli helyzet együttes hatása alatt alakítja ki. Ez magától értetődik, ha meggondoljuk, hogy egy tárgy retinális képének mérete 6.

Mit értünk látásromlás alatt? A látásproblémák nemcsak az idős embereket érintik. A következő cikk a látásromlással küszködők számára rendelkezésre álló lehetőségekről szól, hogy a rugalmasság és öröm újra visszatérhessen életükbe.

A retinális méret, azaz a látószög a tárgy méretétôl és távolságától függ. Ugyanannak a tárgynak a látószöge közelebbrôl nagyobb, távolabbról kisebb világos látás távolságból a nagyobb tárgy látószöge a nagyobb bés világos látás távolságból különbözô méretû tárgyak retinális képének mérete egyforma is lehet c Emmert törvénye szerint ahhoz, hogy a látószög ismeretében egy tárgy tényleges méretére következtethessünk, ismerni kell a tárgy távolságát is, amit a tárgy környezetét látva általában kellő pontossággal érzékelünk.

A szabály működéséről a következő egyszerű kísérlettel magunk is meggyőződhetünk. Fehér számítógép-képernyő bal oldalára rajzoljunk világos látás 2 centiméter átmérőjű korongot, és nézzük meredten másodpercig. Előre-hátra hajlongva, a képernyőt közelítve, távolítva, az utókép méretének csökkenését, illetve növekedését fogjuk tapasztalni, aminek magyarázata az, hogy a változatlan méretű retinális utóképet mindig a képernyő távolságában, a képernyőn lévőnek észleljük.

Azokban a ritka esetekben, amikor egy tárgy távolsága nem nyilvánvaló, amikor a távolság becslését a körülmények nem teszik lehetővé, a méretek becslésével is zavarba jövünk.

Mit értünk látásromlás alatt?

Példa lehet erre egy világos látás tárgy fényképe, ha a képen nem látszik a környezet, vagy más ismert méretű világos látás. Hasonlóan zavarba jöhetünk holdmentes éjszaka, sötét autópályán felbukkanó tereptárgyak, átívelő hidak, hídpillérek közeledtekor is.

Alak- hely- és mozgáskonstancia Környezetünk tárgyai a legkülönbözőbb nézetből, más-más oldalról és szögből, mozgás közben folyamatosan változó képet mutatva vetülnek retinánkra. A csukott, a félig vagy teljesen nyitott ajtó képe a retinán a téglalap mellett különböző szélességű trapéz vagy — éle felől nézve — az ajtó vastagságának megfelelő szélességű vonal is lehet.

A számos különböző retinális kép ellenére tárgyaink mindig a maguk alakjában tudatosulnak; bármelyik szögből nézzük is, bármelyik képét látjuk is egy ajtónak, azt mindig téglalap alakú ajtóként észleljük. Bár az összes többi helyről többé-kevésbé torzult, a valóságban sehonnan nem látható képsort világos látás tehát, szemben az ajtó esetével, nem azt a látványt, mintha a valóságos helyszínt néznénk máshonnanakárhol ülünk is, tudatunkban a torzulásmentes cselekmény jelenik meg.

Hóeséslátás, egy furcsa látászavar

Az alakkonstancia lényege az, hogy látórendszerünk egy retinális kép sok lehetséges értelmezése közül mindig a legvalószínűbbet választja, aminek alapja a látás tanulásában gyökerezik. Világos látás agyunkban a látványhoz választott alak valóban a maga térbeliségében tükröződik, a következő egyszerű kísérlettel Shepard-Metzler bizonyíthatjuk: ha két egymáshoz hasonló, térben elforgatott, összetett alakról — melyek vagy egyformák, vagy világos látás tükörképei 6.

Ez arra utal, hogy agyunkban egy látványhoz nemcsak hozzárendelünk egy térbeli alakot, hanem ennek az alaknak a különböző nézeteit is tudjuk mentálisan kezelni. Mérések szerint a mentális forgatás sebessége másodpercenként ~60 fok.

Ismeretlen és ijesztő látászavar jellemzői - Swiss Clinic

Mentális forgatás A retinális kép nemcsak olyankor változik, ha a környező tárgyak mozognak, hanem akkor is, ha a tárgyak mozdulatlanok, de mi magunk mozgunk. Ilyenkor a kép egyes részletei — a mozgási parallaxis szerint világos látás egymáshoz képest is elmozdulnak, ami távolsági jelzőmozzanatként segít a látott tárgyak térbeli elhelyezésében, és segít saját világos látás érzékelésében is.

A helykonstancia az a képességünk, hogy a fentiek birtokában, egy minden részletében változó retinális kép mellett is mozdulatlannak látjuk a valóban mozdulatlan, egy helyben nyugvó tárgyakat.

Ráadásul a valóságban is mozgó tárgyak mozgását is képesek vagyunk helyesen megítélni, miközben magunk is mozgásban vagyunk. A hely- alak- és mozgáskonstancia hátterében látórendszerünkben a környező világból leszűrt néhány egyszerű feltételezés, szabály látszik működni, melyek szerint: a látott tárgyakról egyenes vonal mentén érkezik szemeinkbe a fénysugár; a tárgyak általában szilárdak, azaz részeik együtt mozognak; a tárgyak általában sima, többé-kevésbé egyenes pályán mozognak, és mozgás közben létük folyamatosan fennáll; a mozgó tárgy haladás közben eltakarja a hátterét, mely a tárgy elhaladtával újra előtűnik.

Ezek a szabályok nemcsak azt biztosítják, hogy a folyamatosan változó látványt az esetek döntő többségében helyesen értelmezzük, hanem azt is, hogy mindezt a látvány által hordozott irdatlan mennyiségű képi információ töredékét feldolgozva vagyunk képesek elérni.

A Hold-illúzió valószínűleg a legrégebben megfigyelt és lejegyzett természeti jelenség, melynek okára látáskezelés khmelnitsky-ben a mai napig sem sikerült kielégítő tudományos magyarázatot találni.

Az első írásos utalások a ninivei királyi könyvtár Kr. Arisztotelész és Ptolemaiosz óta, Leonardo da Vincin és Descartes-on keresztül szinte minden neves filozófus és természettudós foglalkozott vele. A korai elméletek szerint a jelenség valójában nem illúzió: a világos látás torzítások valóban nagyobbnak láttatják az égitesteket a látóhatár közelében, világos látás feljebb. Az érzéki csalódás lehetősége először a Sokak tapasztalata, hogy a felkelő Holdat nagyobbnak, világos látás másfélszer akkorának, ugyanakkor lényegesen közelebb lévőnek látjuk, mint a fejünk felett lévőt.

A Hold-illúzió mértéke azonban egyénenként változó, és számos beszámolóban a méret növekedése változatlan, ritkábban növekedő távolsággal párosul, ami azt sejteti, hogy a jelenségben több folyamat együttes hatása érvényesül.

Albinizmus – Wikipédia

Ráadásul az illúzió meg is szűnik, ha a Holdat két ujjunk közé csippentjük, vagy vékony csövön keresztül, vagy akár megfordulva világos látás lehajolva, a lábunk között nézzük, ami a távoli táj látványának kétségtelen szerepére utal. A felmerülő egyes magyarázatok így részlegesek, ellentmondóak, és önmagában egyikük sem ad számot az illúzió mértékéről, a másfélszeres méretnövekedésről. Egyszerűen ellenőrizhető, hogy a Hold-illúzió valóban észlelési csalódás: a Hold képe az égbolt minden pontján világos látás méretben látszik, ahogy ezt az emelkedő Holdat ábrázoló fényképsorozat bizonyítja 2.

Egészen pontosan, a látóhatáron a Hold képe néhány százalékkal kisebb, mint a zeniten, mivel a holdpálya középpontja a Föld középpontjában van, és így a tetőző Hold a Föld felszínén álló szemlélőhöz egy földsugárnyival közelebb világos látás, mint a felkelő. A felkelő Hold Számosan keresték a jelenség magyarázatát a szemek, szemizmok eltérő állapotában, ami az előre- és a felfelé nézésben áll elő.

Valóban, kísérletileg igazolható, hogy a szemizmok helyzete, feszültsége befolyásolhatja az észlelt méretet, a Hold-illúzió kapcsán ez a hatás azonban feltehetőleg nem jelentős.

Albínó lány Pápua Új-Guineában Egyes albínók nem teljesen fehérek, hanem májfoltjaik vannak. Fotó Beninből Ember esetén a teljes albinizmus nagyon világos bőrhöz, fehér hajhoz és szürke vagy kék szemhez vezet. A nem teljes albinizmus azonban nem egyértelmű, bár lényegesen világosabb a bőrük, mint a többi családtagnak. Egyes néger albínók még mindig kifejezetten barna bőrűek, és világosbarna szeműek. A világos bőrű népeknél még a teljes albinizmus sem feltűnő, mivel a nem albínó emberek között is előfordulnak a nagyon világos színek.

Számos elmélet egyetért abban, hogy a Hold-illúzió alapvetően a látószög észleléséhez kapcsolódik. Kísérletileg is igazolható, hogy bizonyos körülmények között a látvány egyes részleteinek a látószögét a valóságostól eltérőnek észleljük. Közeli tárgyak esetében az észlelt látószög kisebb a szemtől mérhető szögnél, aminek oka lehet, hogy az észlelt látószögnek a fej forgatásában a távollátás plusz vagy mínusz szerepe.

Mivel a fej forgástengelye hozzávetőleg 10 centiméterrel a szemek mögött van, a fejet valóban kisebb szögben kell világos látás, mint ami a szemeknél mérhető.