Kibaszott a látástól, Kibaszott a látástól.

Screen 27 no. Beférkőzik egy antarktiszi észlelőállomásra és beszivárog a személyzet soraiba. A történet egy pontján, egy gyengélkedő kutató testébe bújva letépi az őt újraéleszteni próbáló doktor kezét, majd — erőre kapva — különféle csápokat és más végtagokat növeszt a gazdatest húsán és izmain át. Ahogy a folyosóra ér, a kutatók észreveszik, és nagyon megdöbbennek attól, amit látnak. A fej lassan hanyatt fordul, és hirtelen nyolc ízelt láb tör át rajta, mintegy testként használva azt.

A látvány: egy fordítva rögzített fej, melynek rovarlábai nőttek. Amint épp »kisétál« az ajtón, egy kutató elmondja a film kibaszott a látástól mondatát: »Ez csak egy kibaszott vicc lehet! Egyfelől narratív esemény: egy fiktív megjegyzés, amelyet egy fiktív szereplő tesz egy bizonyos fiktív létezőről. E mivoltában a szereplő megdöbbenésének kibaszott a látástól, annak az elismerése, hogy számára a lénynek és képességeinek mi a realitása.

Mint ilyen, több dolgot is jelöl. Tisztában van vele, hogy ennek a rendszernek a lehetőségeit teljes mértékig kihasználja, és mind ezeket a lehetőségeket, mind az említett tudatosságot maximálisan meg is mutatja. Ez a mondat ugyanakkor jele a néző tudatosságának is amelynek itt gyakran nevetés ad hangot : a néző tudja, hogy a dolog fikció, speciális effektusok együttese, és azt is tudja, hogy a film is tisztában van ezzel.

De a speciális effektusok e tudatosság ellenére is kifejtették a hatásukat. A néző, ahogyan a fiktív szereplő is, megdöbbent és elborzadt.

Ez a hatás alapvető jelentőségű a tudományos-fantasztikus mozi számára, miként a tudatosság is. A továbbiakban amellett érvelek, hogy tulajdonképp e két dolog elválaszthatatlan egymástól.

A science fiction vonzerejének, élvezetének, megértésének egyik kulcsa éppen a tudás különböző formáinak, típusainak és rétegeinek szövevényes illeszkedésében keresendő. Annak érdekében, hogy pontosabban körvonalazhassuk ezeknek a formáknak, típusoknak és rétegeknek a természetét és funkcióját, fontos elmondani néhány dolgot a narratív fikcióról és a műfajról, a moziról, a hang és a kép természetéről kibaszott a látástól a speciális effektusok szerepéről és státusáról.

Minden elbeszélés magába foglalja az eseményeknek és azok mozgatóinak, ágenseinek ábrázolását. Ezeknek az ágenseknek és eseményeknek az elsődleges szerepe egyrészt az, hogy összeköttetést biztosítsanak a narratív láncban a kibaszott a látástól pedig, hogy olyan esztétikai hatások egész sorát hozzák létre, mint a bizonytalanság, a meglepetés és a pátosz.

Az események és ágensek különböző tudástípusok alapján és kritériumok szerint értelmezhetőek és ítélhetőek meg. Mind az előbbi, mind az utóbbi lehet belső és nyílt, vagy külső és implicit. Így egyfelől az elbeszélés szereplői beszélhetnek egymásról, a világról, kibaszott a látástól benépesítenek, és az eseményekről, amiket átélnek, explicit információk és ítéletek halmazát szolgáltatva így a nézőnek.

Másfelől, a narratíva támaszkodhat a néző saját tudására és értékeire, miáltal rejtve olyan információhoz és a megítélésben használatos szempontrendszerhez folyamodik, amelyekről feltételezi, hogy a közönségével közös. A legtöbb filmműfaj elbeszélése mindkét fajta tudást és szempontrendszert felhasználja. Például A dologban a személyzet két tagjára is doktorként hivatkoznak, de a film sehol nem magyarázza el, hogy egy doktor micsoda vagy mit csinál. Feltételezi, hogy tudni fogjuk. Ugyanakkor, nem sokkal azután, hogy a dolog először alakul át a bázison, az orvosok egyike felboncolja a lény részben elszenesedett testét.

Biztosítania kell mind a néző, mind a személyzet számára azt a tudást, aminek ismeretét az elbeszélés nem várhatja el.

Méghozzá tökéletesen. Amikor ez a dolog megtámadta a kutyáinkat, megpróbálta megemészteni és beolvasztani őket, és eközben úgy formálni saját magát, hogy utánozza őket. Kicsit később azonban találgatás és vita kezdődik a filmben. MacReady, a helikopterpilóta elmagyarázza, hogy szerinte mi történhetett. Évezredekkel ezelőtt egyszer csak becsapódik és ez az izé kiesik vagy kimászik, és belefagy a jégbe.

Úgy potyognak az égből, mint a legyek. A kormány tud mindenről, ugye, Kibaszott a látástól Ez az istenek szekere, ember. Screen 15 no. Nem is csak azért tesszük, mert MacReadyt a film sztárja, Kurt Russell játssza, bár ez is fontos.

Elsősorban azért teszünk így, mert láttuk, amint MacReady megnézi az űrhajó roncsait, és mert a főcím előtti jelenetben magát a becsapódást is végignéztük. Így ez a párbeszéd, és az értékítélet, amit magában foglal, abból a szempontból fontos, amit el tud mondani a tudás megfogalmazásáról és kibaszott a látástól bármilyen narratív filmben.

Fontos azonban azért is, kibaszott a látástól a tudás természetéről és funkciójáról kifejezetten a science fiction esetében mondani tud. Valójában azonban, mialatt a hitetlenség éppenséggel szerepet játszhat, gyakran a tudás és az ítéletalkotás az, amit a nézőnek fel kell függesztenie — miként erre Ben Brewster rámutatott.

A dologban nincs más választásunk, mint elfogadni a doktor magyarázatát, mely szerint a dolog képes beépülni a Föld élőlényeinek szervezetébe, valamint MacReady elméletét arra nézve, hogy a lény az űrből jött.

Míg azonban a The Cobweb kortárs dráma, A dolog tudományos-fantasztikus film.

Kibaszott látás, Kolbásztolvaj a nagyfater

Az események és narratív ágensek kulturális státusa tehát különböző. Bár a cselekmény elemei a két filmben egyformán fiktívek, az űrhajók és az alakváltó űrlények — ellentétben a függönyökkel, a neurotikus eredetű művészi tehetséggel és a mentálisan zavart viselkedéssel — konvencionálisan úgy ítéltetnek meg, mint amik önmagukból fakadóan valószínűtlenek.

Nem véletlen tehát, hogy ezek a műfajok átfedik egymást mint magában A dologban is, vagy egy olyan filmben, mint például kibaszott a látástól Csillagok háborúja. Ami, legalábbis részben, megkülönbözteti ezeket kibaszott a látástól műfajokat egymástól, az az általuk ábrázolt különleges események és ágensek magyarázatára felkínált motivációnak és indoklásnak a típusa és mértéke. Arra is fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy az ilyen indoklás éppen annyira konvencionális és éppen annyira a valószerűtlenség ítéletei alá esik, mint a gótikus horrorfilm természetfeletti indoklása, és végtére is, a motiváció minden esetben csak puszta alibi az esztétikai hatások létrehozására.

Szám tartalom

Lásd: Genette, Gérard: Vraisemblance et motivation. In: Genette: Figures XI. Paris: Seuil, Itt ugyanis éppen arról van szó, hogy nemcsak a film eseményei, hanem azok magyarázatai is valószínűtlenek. Child szkepticizmusa kifejezetten fontos, ugyanis a kétség pozícióját jeleníti meg, megtagadja a hitetlenség felfüggesztését, amelyről kiderül, hogy téves álláspont. De az is fontos, hogy Palmer készségesen elfogadja MacReady magyarázatát.

Ha Childs szkeptikus, Palmer naiv és kissé elmeháborodott. MacReady álláspontja, mely kibaszott a látástól megfigyelésen és a tények koherens elemzésén alapszik — nem pedig a tények visszautasításán, vagy csak azért történő elfogadásán, mert jól beleillenek eleve létező irracionális félelmek eleve adott rendszerébe — így kontrasztképpen annál inkább kiegyensúlyozottan, hihetően és meggyőzően hat: tehát annál valószínűbbnek látszik. Akárcsak MacReadyt, A dolgot is a meggyőzés folyamata köti le.

Fiktív világának legfőbb tényezői kulturális szempontból nemcsak valószerűtlenek vagy lehetetlenek, de kibaszott a látástól ezért ismeretlenek és magyarázatra szorulnak. A film így egyszerre próbálja megalapozni szavahihetőségét és hitelességi rendszerét — a szabályokat, normákat és törvényeket, amelyek alapján eseményei és ágensei érhetők és megítélhetők.

Mi a valószínű vagy lehetséges ebben a világban?

Hogyan működik? Mit tekintenek benne szokatlannak, valószínűtlennek, megmagyarázhatatlannak? Honnan tudjuk, hogy a magyarázatok, amelyeket az eseményekre kapunk, jók vagy rosszak? És így tovább. Gyakori e folyamat kettős természete is, amelyben a bemutatás, a magyarázat és a belső normák létrehozása egybeesik a hitelesség elfogadásával — és a kétség és a kétkedés pozíciójának elismerésével.

És az Invasion of the Body Snatchers A testrablók támadása as felújításában Elizabeth Driscoll másokkal együtt megpróbálja elmagyarázni a szkeptikus David Kibnernek, hogy az emberi lényeket valamilyen módon lemásolják.

Azt hiszed, kitaláljuk? Amennyiben ez a helyzet, annyiban a hit és ítélet kérdései végül is arra összpontosulnak — és alapozódnak —, amit látunk, így végső soron a filmképre és annak lehetőségeire. A képzeletbeli jelentő című cikkében Kibaszott a látástól Metz filmteoretikus általános szempontból foglalkozott kibaszott a látástól filmes kép — és a filmes hang — természetével és lehetőségeivel, valamint azzal, hogy milyen mértékben veszik igénybe a tudás és a hit konkrét struktúráit és rendszereit és mennyire függnek tőlük.

London: Macmillan, Három tanulmány.

Magába vonja mind a látást, mind a hallást, azaz magában foglalja a hangnak, a beszédnek, a tárgyak térbeli elhelyezkedésének, a mozgásnak és az idő múlásának részletes ábrázolását. Az opera és a színház is rendelkezik kibaszott a látástól észlelés több, párhuzamos tengelyével, és hasonló ábrázolási képességekkel bír, mint a film. Így, ha a filmet összevetjük olyan művészetekkel, mint a színház, kiderül, a 0 9 látás rossz az audiovizuális anyag az általa mozgósított észleleti tengelyek számát tekintve ugyanolyan kibaszott a látástól, mint a vásznon.

Pontosabban, az érzékelés tevékenysége valódi a mozi nem fantáziade az érzékelt dolog igazából nem a tárgy, hanem csak a tárgy árnyéka, fantomja, hasonmása, replikája egy újfajta tükörben. Kibaszott a látástól fogják erre mondani, hogy végső soron az irodalom maga is replikákból áll írott szavak, amelyek hiányzó tárgyakat ábrázolnak.

De az legalább nem ábrázolja számunkra ezeket mindazokkal a valójában észlelt részletekkel, amelyekkel a vászon teszi. Ezek a képek és hangok megkettőzik bármilyen fikciónak, amelynek a bemutatására felhasználják őket, az amúgy is ellentmondásos státusát. Még több csavar adódik ezekhez, amikor egy olyan műfaj kerül terítékre, mint a science fiction, amely definíció szerint — ahogy már láttuk — a valószerűtlennel, és ezáltal a hihetetlennel foglalkozik; és ugyanígy 1 5 mennyi látvány is, amikor a sci-fi mozgósítja a speciális effektusok, a külön erre a célra létrehozott hangok és képek tárházát, hogy egyszerre bemutassa és hitelesítse ágenseit és helyszíneit.

Metz Trucage and the Film című cikkében foglalkozik a film speciális effektusaival.

Puzsér Róbert: Mikor jön el a kibaszott pillanat, mikor azt mondjuk, Gyurcsány egyenlő Orbánnal?

kibaszott a látástól Françoise Meltzer Critical Inquiry 3 no. Közülük néhány, mint az átúszások, szándékosan felhívják magukra a figyelmet, míg mások, mint például a kaszkadőrök és a dublőrök, nem. Bizonyos hatásokat, mint a vetített háttér, a film felvételekor alkalmaznak, másokat viszont nem, ilyenek például az átúszások.

Egyesek, mint például makettek és a smink használata profilmikus eszközök olyan effektusok, amelyeket a kamera elindítása előtt hoznak létre, a kamera speciális technikai lehetőségeinek kihasználása nélkül. Mások, mint a lassítás és az osztott képmező, vagy a kamera tipikus adottságain alapulnak, vagy más filmkészítési eljárásokon és eszközökön. A filmnézés pillanatában — készítésével ellentétben — a néző több mentális tevékenységet hajt végre.

Itt érdemes ismét hangsúlyozni a magamutogató elemet, amit ez a mondat magában hordoz. Mindkét esetben a mozi nyer. Fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy természetesen mind maga az elért hatás, mind pedig az ennek folyományaként létrejövő konkrét és kényes egyensúly az elért hatás és a tudatosság között, mindig függ a filmgyártás speciális effektus-rendszereinek éppen aktuális lehetőségeitől, és az effektusok létrehozásába kibaszott a látástól tőkétől.

Ahogy azt már bemutattam, A dolog nemcsak azzal foglalkozik, hogy bemutassa kibaszott a látástól legújabb filmtrükköket, hanem azzal is, hogy megmutassa, hogy tudatában van annak, ezek a kibaszott a látástól. Ugyanakkor azzal is törődik, éppúgy, mint más, általában olcsóbb sci-fi és horrorfilmek, hogy létrehozzon egyfajta művi hatást, összekacsintó tudatosságot. Ez az elem arra van kidolgozva, kibaszott a látástól megvédje a nézőt és ezzel a filmet is a csalódástól, ha esetleg a trükkök nem lennének meggyőzőek, vagy meggyőző természetük csak annak valószerűtlenségét tudná megmutatni, amit bemutatnak; valamint a traumától, ami a nézőt érhetné, ha túl komolyan venné a speciális effektusokat vagy azt, amit bemutatni próbálnak.

Metz a tagadás pszichoanalitikus elméletét és annak fétismodelljét hívja segítségül ahhoz, hogy megmutassa a tudásnak és a hitnek azt az elkülönülését, amit a mozi, annak fikciói és speciális effektusai különböző módokon magukkal hoznak.

Éppen kibaszott a látástól, ahogyan a kibaszott a látástól egyszerre ismeri el és tagadja meg a hiányt az igazi fetisiszta esetében szexuális vágyának tárgyát, a fallosztúgy ismer el és tagad meg a fikcionális ábrázolás, a filmkép és a speciális effektus is valamit, ami valójában nem létezik. Megpróbáltam lacani értelmezést adni itt, kibaszott a látástól fallosz fogalmát használva a freudi elméletek péniszfogalma helyett, bár Metz maga a freudi terminusok használatára az izomlátás romlása. Pusztán egyedi megjelenése egy általános emberi tagadásnak, ami nem más, mint a fallosz hiányának elutasítása, mely a hatalom és az önállóság jele, és amelyet eredetileg az anyához tartozóként képzelünk el.

Magyarázatot ad ugyanakkor arra is, kibaszott a látástól a tudás és a hit milyen mértékben van előtérbe helyezve — mennyire hangsúlyos — a sci-fi filmekben. Arra például, hogy — mint láttuk — gyakran milyen mértékben kell a szereplőknek felfüggeszteniük hitetlenségüket, átesniük tanulási folyamatokon, felülbírálniuk ítéleteik megszokott alapjait. Arra azonban nem képes magyarázatot adni, hogy hogyan fog erre a képességre építeni és ezekkel a kérdésekkel foglalkozni egy adott film. Végső megjegyzésként talán érdemes fölvetni, hogy ebben a kontextusban az olyan filmek lesznek az érdekesebbek, melyek nem egyszerűen megerősítik a fikcióba vetett hitet és a mozi képességét arra, hogy ezt tápláljamint az E.

In: Kuhn, Annette ed. London — New York: Verso,