A látvány lemegy a sörről

A kiváló fizikus egy pohár vermutra vágyott, Szilágyinak sörre volt gusztusa. Aztán mégis másképp alakultak a dolgok. Persze, a kiváló fizikus megmaradt a vermutjánál, mert a tudomány nem fér össze szeszélyes rögtönzésekkel, kósza ötletekkel; Szilágyi viszont, ez a haspók, ha ételt látott a látvány lemegy a sörről előtt, nem ismert megállást.

Előbb csak öt pogácsát evett, álmodozva, oda se figyelve.

• A látást javító szagok
• Irigy Hónaljmirigy - dalszövegek
• ÖRKÉNY ISTVÁN: VÁLOGATOTT EGYPERCES NOVELLÁK

Aztán észrevett egy tálcán a látvány lemegy a sörről diókrémtortát. A torta után még egy sört ivott, s közben felötlött benne - ami pedig elég valószínűtlenül hangzott - hogy hátha van a konyhán marinírozott ponty.

Ettől, mondta, miután megeddegélte a pontyot, ő már úgyszólván jóllakott. Rendelt ugyan még egy húslevest finommetélttel és egy adag lencsét, némi füstölt hússal a tetején, de azt már csak majszolta, szemelgette. Utána nem evett semmit a világon; otthon, mondta, várja a meleg vacsora. Fizessünk, mondta a kiváló fizikusnak, mert a mama olyan, mint egy óramű, s ha ő csak öt percet késik a vacsoránál, már lesi a csengőt, ideges.

ÖRKÉNY ISTVÁN: VÁLOGATOTT NOVELLÁK

Amit evett s ivott, Szilágyi mondta be a fizetőpincérnek; öt évre visszamenően minden falat ételre emlékezett. A pincér, miután összeadta a számokat, letett egy cédulát az asztal sarkára. És azt mondta: - Tizenegy-húsz. A nagy fizikus már a zsebébe nyúlt volna, de útközben hirtelen megáll a keze. A pincér gyorsan eltüntette a cédulát, el is pirult egy kicsit, s egy új számolócédulán újra összeszámlálta a számoszlopot. Aztán ránézett a nagy fizikusra, és így szólt: - Bocsánat. Ez bizony tizenegy-húsz.

És letette az asztalra ezt a cédulát is. A kiváló fizikus persze oda se nézett. Kellett is őneki papír, ceruza! Naprendszerek, tejutak, kozmoszok úsztak az agyvelejében, de éppen ezért, szerényen és halkan, csak annyit mondott, hogy véleménye szerint a kedves főúr összeadása téves. A helyes végösszeg: tizenegy-tíz És hozzátette, az ő finom mosolyával: - Bocsásson meg, hogy vitatkozom.

Telex: Hiába az időpont, másfél órát kellett várniuk az oltásra

Én Albert Einstein vagyok. A főpincér rámeredt. Ó, hogy ő erre nem jött rá magától! Hiszen ez egy világhírű, jellegzetes arc! Hajlongva elhátrált a szomszéd asztalhoz, reszkető kézzel meghegyezte a ceruzát, aztán elővett egy nagyobb papirost, és szépen, kalligrafikusan újra egymás alá írta a számokat. Újra összeadta. Harmadszor is összeadta. Homlokát verejték lepte el. Aztán fölkelt, és rogyadozó térdekkel elment a söröző hátsó részébe. Odahívott még egy pincért és Fröhlich urat, a söröző tulajdonosát.

Hatalmas kockákra osztott ívpapirosokat hoztak, és külön-külön elvégezték az összeadásokat.

Nem a kórház miatt volt tömeg

Utána összehajoltak, susogtak. A mi gyarló képességeink szerint a számla végösszege tizenegy-húsz. Ne tekintsék ezt részünkről kicsinyességnek, mi akkor lennénk a legboldogabbak, ha fizetés nélkül vendégül láthatnánk egy ilyen világnagyságot A mi főpincérünk azonban harminc éve működik a pályán, és mellesleg négygyermekes családapa.

Ő ebből a tíz fillérből presztízskérdést csinál. Einstein professzor megértően bólintott. Egy szempillantásra behunyta a szemét, gondolatban végigfutott a számsoron, a vermuttól kezdve a lencsefőzelékig.

Aztán sóhajtott. De mit tehetnék? A a látvány lemegy a sörről nem ismer presztízskérdést, és én - bár nincsenek gyermekeim - ugyanúgy szégyellném a tévedésemet, mint az igen tisztelt főpincér úr az övét Vagyis, ezt a vitás kérdést el kell dönteni.

Fröhlich úr bólintott.

Ma van Ivó, Milán napja!

Nincs véletlenül egy ember a közelben, aki nem végzett egyetemet, nem érettségizett, és épp csak hogy el tud szemüvegek és diódák egy összeadást? Ilyen apró vitát csak törpék dönthetnek el.

És minő szerencse! Van az Apostoloknál egy süketnéma csapos. A vermuttól a lencsefőzelékig elébe tették a számoszlopot.

Húsz percig tartott, amíg elvégezte az összeadást. Átadta az eredményt Fröhlich úrnak. Fröhlich úr nem szólt semmit. Egy pillantást vetett az eredményre, s átadta az első fizetőpincérnek, aki továbbította a másodiknak, aki némán letette a nagy fizikus elé. Albert Einstein fölállt, leszámolta a pénzt, bőséges borravalóval megtetézve.

És így szólt, a világ legszerényebb mosolyával: - Uraim! Albert Einstein tévedett. Isten velük. A személyzet sorfalat állt, és mélyen meghajolt a modern fizika úttörője előtt. Némán kisétáltak az étteremből. Kint az utcán Albert Einstein - aki már nem mosolygott, sőt, nagyon gondterhelt arcot vágott - megkérdezte Szilágyitól: - Mi a véleményed erről a dologról, barátom?

Brosch gondolkozott. Azt se tudta, hogy szólítsa megbízóját, aki nevét azaz álnevét havonta változtatta. Az öreg anarchisták csak Csubnak hívták, mert ez volt a legelső álneve, még a nagy időkben.

Brosch azonban kezdő volt a pályán, neki a Csub név nem mondott semmit. Megkérdezte hát, mi a látvány lemegy a sörről helyes megszólítás. Mit szól egy hegyi viadukthoz?

A vidék gyönyörű, csupa hegy meg völgy, és a messzeségben a svájci havasok. Attól mindent megkap.

Egyelőre négyezer schillinget, a legszükségesebb kiadásokra. Aztán a papírokat. Igen használható papírokat fog kapni.

Születési bizonyítványt, Brosch névre szólót - Ausztriában jól cseng ez a név - katonai elbocsátólevelet és egy erdőmérnöki diplomát. Ha esetleg nagyothallást szeretne szimulálni, adunk róla klinikai bizonylatot. De nézzen körül, mit kell tudnia egy erdőmérnöknek. Kap újraoltási bizonyítványt is, ezt kérje el Frasertől, mert ő mindent elfelejt.

• Szürkehályog műtét nélkül helyreállítani a látást
• Vas Gereben elbeszélései: text - IntraText CT - A látvány lemegy a sörről
• Most lebuktak: Kiderült, hogy a nők miért is imádják a sört - Ripost

Aztán kap tőle egy tehénbőr koffert, benne tizenkét csőben az ekrazitot. És el ne veszítse a kulcsát, mert úgy járhat vele, mint Bauer. Ezt a térképet pedig tegye el. Odatolta neki a vorarlbergi koronatartomány térképét.

Megmutatta a vasútvonalat. A bludenzi vasúti állomást. Bludenzen túl két zárójel keresztezte a síneket. Ott a viadukt. Brosch nézte az egymásnak háttal álló zárójeleket, és a szíve nagyot dobbant. Csub úgy vélte, nem szabad elsietni a dolgot. Brosch időzzön Bécsben két-három hetet, de ha kell, egy-két hónapig is. És a helyszínre érve, ismerje ki alaposan a körülményeket, szerezzen barátokat, verjen gyökeret. Szigorúan a lelkére kötötte Broschnak, hogy ne hirtelenkedje el a dolgot.

Inkább három évig tartson, mint hogy egy számítási hiba keresztülhúzza a nagy tervet. Ez a vasútvonal Ausztria ütőere, fontosabb a bodenbachi vonalnál is, amit szegény megboldogult Bauer elfuserált Az a viadukt megvárja magát. Brosch hajlott a szóra. Három hétig ki se mozdult Bécsből, csak ingatlanügynökökkel levelezett. Egy hat hold körüli gyümölcsöst keresek, írta leveleiben, azon a szép, erdőben gazdag vidéken, Buchs és Bludenz között Egy csomó ajánlatot visszautasított, mert Fraser azt mondta, alkudni kell.

Aztán egy helybeli iparost szerzett, mert Fraser úgy vélte, a lakást festeni, mázoltatni kell. Május elsején Brosch beköltözött. Ki ez a csöndes ember? Broschnak hívják, ő vette meg az almáskertet. Az első termése rosszul ütött ki, de kivágta az elöregedett fákat, csemetéket vett, pár év múlva nagyszerű termése lesz. Művelt ember, jó szomszéd, és abban igaza van, hogy nagyon szelíd. Még egy rossz szót se mondott senkire.

A csillagok háborognak

És ez igaz volt. Az anarchisták többnyire szelíd emberek, mert ami bennük hevesség és indulat lappang, azt hidak és vasutak, miniszterek és lőszerraktárak számára tartogatják. Brosch - híven a Csubtól hallottakhoz - meglepő gyorsan gyökeret vert. Összejárt a szomszédaival, tarokkozni tanította a csendőrparancsnokot, és a korai almák legszebbjeit mindig a plébániára vitte.

Nem komédiázott; ő igazán szerette az embereket. Brosch csak a hatalmat gyűlölte, és nem nagyon kereste, kit jelöl e szó.

Nem, nem a császárt! Ferenc József egyenes derékkal aludt a látvány lemegy a sörről vaságyán, malátakávét reggelizett, maga is rab, rabja egy magasabb tiranniának, melynek már nem volt testi megjelenése, csak láthatatlanul uralkodott.

Brosch ezt a testetlen zsarnokot gyűlölte csupán és mindazt, amit e zsarnok szeretett: a nagy hasú, füstös pályaudvarokat és a karcsú, lebegő hidakat. Ablaka a viaduktra nézett, de a a látvány lemegy a sörről lemegy a sörről - bölcs óvatosságból - még a függönyt se húzta el soha. Inkább napszálltakor, amikor a hegyek közelebb jöttek, a szomszédok visszavonultak, leballagott a kert végébe, s egy vén lugasban üldögélt, könnyű fehérbor és giszhübli mellett.

Ez volt az ő órája. Fölül az ég, alul a szakadék - és közbül a viadukt pengő acélpántja Szűk szemmel nézte a négy sarut, melyre majd ráerősíti a robbanószert, s ilyenkor - bár a hideg futott át rajta - mindig megizzadt a homloka. Mikor már a harmadik almabora forrott, Fraser útján rejtjelezett a látvány lemegy a sörről írt Csubnak: "Az előkészületek csaknem véget értek. Új útlevelet kérek, hogy Svájcba mehessek, egy új gyújtózsinórt és egy parókát. Nagy barangoló volt ő. Lassan kiismerte az erdőt, a tisztást, a patakot s annak egy helyütt szűkre szoruló medrét, a hajnali pisztrángles helyét